Ajandek kiskutya

Ismertem egy ilyen dobit, ugyanabban az idoben kerult valami felig medig ismerosokhoz mint amikor nekem volt kutyam. Ajandekba kaptak a gyerkek es  nagyon elveztek, gyonyoru egy allat volt, fajtiszta es intelligens.  Alig mult egy eves mikor kicsaptak falura, ahol volt egy hatalmas teruletuk, valami felig romba dolt epuletekkel, es egy reszeges emberrel(hazmester szeruseg) aki bar nem igazan torodott semmivel legalabb nem bantotta a kutyat. Szeretni o sem szerette, es a kezdetben meg jokedelyu kutya szep lassan elvadult. Termeszetesen ekkor lancra kotottek, ami ugye nem javitott a helyzeten, hanem rettenetesen rontott. Senkit nem engedett mar a kozelebe, az etelt is ugy lokdostek neki oda tavolrol.  Egy alkalommal edesapam kellett elhozzon tolluk valamit, s vele tartottunk. Ott  tobb idot eltoltve, szepen es lassan kozel kerultem a kutyahoz, kezdetben vicsorgott, majd halkult a morgasa, vegul megszagolta a kezem, en meg nagyon lassan megsimogattam. Igyekeztem nem tolakodni, es a szegeny allat amely kezdetben rettenetesen vad jeleneteket rendezett le, olyan halasan bujt hozzam mintha az eletet mentettem volna meg. Pedig csak megsimogattam a fejet, s mormoltam neki par szot. Majd megszakadt a lelkem hogy nem vihettem magammal.
Hany meg hany kiskutya kerult rettenetes sorsra eppen azert mert ajandek volt?

Larysa – cane corso

Jatekos es vigkedelyu Cane Corso szuka, Larysa. Ha Cane Corsot valasztottam volna akkor ennek a kutyanak a kolyket szerettem volna. Nagyon tetszik a feje, es a jelleme is.

Döme a legszimpatikusabb argentin dog

Dome egy nagyon aranyos, argentin dog kan. Igaz nem mereszkedtem volna a kozelebe ha nincs ott a gazdaja, de hat szerencsere ott volt. Szagolgatas utan ugy dontott hogy nem jelentek veszelyt szamara es rovidesen jatszottunk is.

Gondolkodtam azon is hogy akar ilyen termeszetu kutyat is elfogadnak, de valahogy nem tetszik annyira a feher szin. Es azok a rozsaszines foltok a szemenel es a szajan annyira vadda, valahogy mintha verszomjassa tennek a tekintetet.

Dome egy remek kutya, rozsaszin foltocskak ide vagy oda. Masodszori talalkozaskor mar semmi gond nem volt, sot a kiallitason sem ahol eppen en vezettem fel. Ez kisse furcsa dolog volt szamomra, es epp egy kis szervezesi kaosz kovetkezteben alakult igy. Pontosan mar nem is emlekszem, de a szukat a baratnom vitte, es valahogy a kezemebe kerult a Dome poraza, s maris nyomas be a ringbe. Elso ilyen volt ez eletembe, es szerencsere o nyert 😀 . Igaz nem volt szukseg semmi kulonos tudasra, a kutyanak nagyon szep a tartasa amugy is, buszken allt a ringbe es mintha kihuzta volna magat, nem kellett se matatni se paszitani jobbra vagy balra.

Hazaertunk

Tegnap eleg keson indultunk haza, valamikor szurkuletkor lett befejezve a munka, meg vacsoraztunk egyet, majd elindultunk. Alig 10 kilometert haladtunk mikor rajottunk hogy a vasarnapnak a leheto leghulyebb pillanatat valasztottuk ki az indulashoz. Ha egy-ket oraval korabban vagy kesobb indulunk megsporolhattuk volna magunknak a stresszt. Az ut osszesen 25 kilometer. Betartva a sebessegkorlatozasokat is, ugy 25-30 perc az ut.  Ez a 30 perces ut az jo masfel orat tartott, ugyanis a varosba vezeto egyetlen ut le van szukitve epitkezes miatt… 15 kilometeres sor volt, minden hetvegere kiruccano megvarta a sotetedest es hogy epp egy picit huljon az ido ahhoz hogy elinduljon… Meg szerencse hogy ilyen esetekbe higgadt tudok maradni, s meg csak ideges se leszek… de hat minek is lennek? Azzal nem lesz se rovidebb a sor, hamarabb se fog menni es raadasul csak sajat magammal szurok ki ha felhergelem magam…