Kissé bosszant, hogy mióta hazaértünk nem volt időm írni egy sort sem. Tele vagyunk munkával, ami ugye részből jó dolog, de más szempontból meg nem annyira. De kell a pénz, épp a lakást újítjuk fel. Mint minden évben nyár végén fogunk neki, és késő ősz lesz mire befejezzük. Fagyoskodunk egy kicsit és kimondhatatlan öröm mikor végre be van minden fejezve. Idén leginkább a kiskutya miatt kezdtünk neki. A lakás elég nagy, de mivel csak ketten foglaljuk el, kiépítettünk benne egy önálló lak részt, szoba, konyha, fürdőszoba és a kutyi is itt fog lakni velünk télen. Namármost ebben a szobában egy ronda padló szőnyeg szerű valami volt, ehelyett parketta lesz, tavaly nem jutott már se időből se pénzből a konyha csempézésére, illetve a padló csempére.
Közben hogy minden fényes legyen mint a jövő, ki kellett cseréljük a központi fűtést is.
Most van időm írni, nem megy az internet… És eszembe jutott milyen rendszerességet adott a kutyám régebben… Reggel séta, délben séta, este séta. És teljesen mindegy volt, hogy épp esik az eső, hull a hó, kánikula van, vagy épp sétára tökéletes idő. Néha alig vártam, hogy elindulhassak, máskor meg bosszantott, hogy megint kell menni. De mindig csak az indulás első percei voltak a nehezek. Utána kialakult. És hiába volt a sietség. Őméltósága szerint járt neki az a fél órányi séta. A gyere gyorsan-t nem akarta érteni. És milyen jó volt ez így.
Szerző:: agyragóbogár 
Kutya 