Magyar Kutya nevek

Azt hiszem ez a név keresgélés el fog tartani mindaddig amíg itt lesz a megnevezendő … Addig ugyis a kicsi, a kusza, a dobi, a barna dobi néven emlegetjük. Igazából jó lenne valami olyan nevet kapni ami a természetéhez illik, de hát még nem tudom milyen lesz a természete, még fogalmam sincs mivé alakul, még azt se tudom, hogy néz ki…na jó, tudom, hogy barna, Doberman és fiú lesz őfelsége, de ennél többet semmit.

Mai kutatásaim eredménye egy jó hosszú lista magyar kutya nevekkel. Innen is fogok böngészni és remélhetőleg találok is egy párat ami felkerül a listára. Néha kezd az az érzésem támadni, hogy egy kicsit túl sok név áll rendelkezésemre, azért olyan nehéz választani.

Nem reménykedem…

De megeshet, hogy kb. 3 hét – egy hónapon belül meglesz a kiskutya. Lássuk… egyelőre az ára több mint amire számítottam, de valahogy megleszünk. Nagyon várom, hogy itt legyen, közben mint ez szokott lenni kezdenek előjönni a kétségeim is… Tudom, hogy ez abban a pillanatban, hogy hazahoztam el fog illanni, de végül is most vannak, olyanok, hogy mi lesz ha… meg ehhez hasonló apró cseprő kis gondok.

Kicsit izgulok is, mert ugye egy kiskutya is képes teljesen felforgatni (néha a szó szoros értelmében is!) az ember életét, de ugyanakkor ennek a felfordulásnak is végképp örvendek. Ahogy mondani szokták.. csak legyen itt és minden kialakul magától.

Előre rettegek, hogy már a kezembe fogom tartani és még mindig nem fogom tudni a kutya nevét… pedig szeretnék neki valami szépet, egyszerűt és mégis különlegeset, nem egészen mindennapi nevet.

Gazdátlan kutyák

A romániai állat védelmi törvény egészen friss, és most nem is tudom, hogy jónak vagy rossznak gondoljam. Jó az, hogy egyáltalán létezik, végre valahára… És azon is mind töröm a fejemet, hogy teljesen megtiltották az állatok elaltatását amennyiben azok egészségesek. Ez végül is jó…

Mert néztem az amerikai állat rendőrséget és azok altattak el mindent hakra-bakra… mert a mindenkit megnyalogató kicsike labradornál valamivel barátságtalanabb volt a rotweiler kan mikor idegenek behatoltak a saját területére és el akarták fogni a mellette levő tüzelő szukát… Először dörzsölgetni kezdtem a szememet, hogy mégis azért vannak fajták és fajták, egy rotweiler nem lehet éppen olyan szelíd minden esetben mint egy nagyon szelíd kutya… és még csak eszükbe se jutott keresni neki egy olyan gazdát aki netán egy keményebb jellemű kutyával is símán boldogul…

Persze vigyáznak… de hát akkor a körülményeket is nézzék ne csak azt, hogy morgott… Szóval ez az eset nagyon kiborított. Mert megértem hogy egy kisgyermekes családhoz nem adnak oda egy agresszívebb hajlamú rotweilert… de azért nem kell még kinyírni, és ráadásul nem is harapott meg senkit csak “szájalt” – ugatott és morgott…

Szóval ilyen esetekre jó, hogy nem szabad elaltatni a kutyákat… de Romániába már szinte tragikus a helyzet… mindenfele kóbor kutyákat lehet látni, se szeri se száma, az ivartalanítást ímmel ámmal végzik, és állandóan jelennek meg új, meg új kóbor kutyák… Az állat menhelyek száma és befogadóképessége förtelmesen kicsi, és sokszor nagyon kegyetlenül bánnak az állatokkal… ha meg nincs elég hely előbb utóbb kiengedik őket a városba… már amelyik túlél egynéhány brutális kezelést…

Ezután mi lesz ezekkel a kutyákkal? Szemétdombokon élnek, innen onnan szednek amit szednek, és valószínű, hogy az emberekkel is sokkal bizalmatlanabbak lesznek… Töröm a fejemet, de kezdek arra a meggyőződésre jutni, hogy mégiscsak emberségesebb lenne elaltatni azokat akiknek hosszú távon senki nem akar örökbe fogadni…

Na de nem tudom… nem fogadtam még örökbe soha kutyát… és amíg kertes házba nem költözök addig nem is tudok. Egynek fogok tudni helyet biztosítani de az meg csak doberman lehet.

Nincs kutya

Hát igen… mint gondoltam, elutasítottam azt az ajánlatot… A másik helyen, ahonnan ígéretes kiskutyát kaphattam volna, egy barátomnak a barátjától, megszülettek a kiskutyák. És sajnos nem született egyetlen barna sem, ahogyan remélték. Csak fekete kanok vannak, és most már annyira belelovaltam magam a barna dobiba, hogy nem is jut eszembe feketét venni. A barna valósággal olyan lesz mint egy őzike…Majd vigyáznom kell nehogy az erdészek megbüntessenek amiért egy őzikével járkálok össze vissza az erdőben.

Tehát amilyen közelinek tűnt most megint nagyon eltávolodott a kiskutya hazahozatala. De mint mondják türelem rózsát terem, ezt a kutyavásárlást semmiképpen nem fogom elsietni. Inkább jövőre, mint idén valami rossz helyről.

Kölyök

Lenne egy doberman kölyök, most épp hét hetes, más városba. Nem tudom mitévő legyek. Ha még várok akkor biztos nem lesznek jobb “ajánlatok”, ha nem várok és belemegyek ebbe az “üzletbe” akkor meg vagyok győződve, hogy más kiskutyák sem lesznek eladóak. A másik gondom, hogy jelen pillanatban kicsit nagyobb az összeg mint amire gondoltam. Enyhén szólva a duplája … Persze tudom, hogy a kölykök rengeteg pénzbe kerülnek, ráadásul ennek a példánynak lenne törzskönyve, útlevele, meglennének az oltásai… Na nem tudom. Nagyon nem tudom.

Kan vagy szuka?

Ez egy nagy problémám és sehogy se tudok vele zöld ágra vergődni. Minden kutya kan kutya volt ami eddig a környezetembe élt, és előbb utóbb találkoztunk olyan helyzetekkel ahol bakalódás, verekedés lett két kan kutya között. Érdekes módon egy adott pillanatban 3 kan kutyánk volt és kisebb morgolódásokon kívül nem akadt több gond közöttük.

Namármost mi járunk kirándulni, fel a hegyekbe ahol jóformán a madár se jár de ennek ellenére itt ott akadnak juhászkutyák, 2-5 egy csapatban, és igazán kellemetlen mikor kell védekezni ellenük valamilyen formában.

Elméletileg a szukák kevesebbet bakalódnak, de mint általánosítás ez sem 100% igaz. Utána azt mondják az okosabbak, hogy a kan kutyákkal kicsit nehezebb bánni… agresszívebbe, de mondjuk ez nem okoz problémát, következetességgel és odafigyeléssel mindez kiküszöbölhető.  Aztán ott van, hogy a kan kutyák minden bokrot, sarkot meg akarnak jelölni, állandóan emelgetik a lábukat…  A szukáknál fennáll a lehetősége sok olyan betegségnek amely a kanoknál nem létezik… na meg a tüzelés és az esetleges nem kívánt kölykök. Persze sterilizálással mindez kiküszöbölhető mondják mások de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ha kiadok egy csomó pénzt a szukáért akkor legalább saját magamnak nem szeretnék idővel egy-két kölyköt megtartani.

A kiállításokra sem vagyok biztos, hogy vinném, lehet igen, lehet nem. Ha oly nagyon esélyes lenne akkor igen vinném, ha meg nem akkor nem igazán érdekelne. Tényleg nem tudom mi legyen. Itt ott olvasgattam és a következő tanács volt a legkézenfekvőbb: az adott alomból kiválasztani a legszebb kölyköt… talán így fogok cselekedni.

Argentin Dog Kölyök

Ma láttam egy nagyon aranyos, kb 2 hónapos kis Argentin dog kölyköt. Mint minden kiskutya, ez is imádnivaló volt. Kissé félt kijönni a helyéről, majd megkutyalta magát, kimerészkedett, megszagolta a cipőmet és szaladt is vissza. Szivesen hazahoztam volna, de megfájdul a szivem arra gondolva, hogy esetleg tarthatnám amig felnő, hozzám szokna, hozzá szoknák, majd menne vissza a tenyészetbe és nem lehetne többé az én kutyám.

Olyan kis ártatlan volt, hogy nem is hinné az ember mivé képesek alakulni mikor megnőnek. Remelem ő jó kutya marad majd nagy korában is.

Szent bernáthegyi

Édesanyám kedvenc kutya fajtája a Szent bernáthegyi. Nagyon szereti őket úgyhogy megbeszéltem édesapámmal, hogy mit szólna, ha anyukám egy Szent bernáthegyi kölyköt kapna ajándékba. Bár nem vagyok híve az ajándék kutyáknak, szerencsére itt minden körülmény kedvező. Van nagy udvaruk, mindennap mennek sétálni a domb oldalra, már van egy farkas kutya keverék, és volt német dog is valamikor régen. Nem újdonság a nagytestű kutya, van mit adni nekik enni (időnként túl sok is) no meg nyugdíjasként van idő foglalkozni vele. Remélem sikerülni fog.

Kutyas sztori

fel napot nevettem, mert elkepzeltem ahogyan megtortent az eset… Itt a link olvassatok el.

http://www.erdelykalauz.com/forum/kutyasztori-a-kiralykoben–t12.html

Hegyi kutyak

Az uj evet a hegyekbe toltottuk (mint mindig), gyonyoru volt a hely, a hazban meleg volt, kint ho, napkozben meg jarkaltunk egyet. De tulajdonkeppen most nem is errol akarok irni. Hanem a hegyi kutyakrol. Azokrol a mindenfele fajtanak a keveredesebol osszejott kutyakrol, amelyek a legtobb esetben nem mondhatok “szepnek” fokent fajkutya kedvelo szemevel,  de amelyek megalljak a helyuket a dermeszto hidegben vagy rekkento kanikulaban. Amelyek kapnak enni ha kapnak, s ha nem szereznek maguknak.

Most is a haz kore gyult elobb 2 kutya, amelyek talan oda tartoztak valamilyen szinten, majd meg egy, es meg egy, szepen lassan gyulekeztek. Mintha hirul adtak volna egymasnak hogy itt vannak valami emberek akik neha osztogatnak valami kajat.

Na lenyeg az, hogy ezek a kutyak messzemenoleg nem voltak nagyok vagy eppenseggel szepek, megis tudom csodalni oket. Meg se haragudtunk amiert elloptak jonehany kilo kolbaszt… A hibasak csakis mi voltunk, ok meg elegge elelmesek hogy kinyissak a pincet es osszeszedjek maguknak az etelt.  Nem az elso alkalom hogy “diszes tarsasagunk” a veletlenek segitsegevel szinte betegre eteti (vagy etelhez segiti) ezeket a kutyakat! Es nem is mindig a fejetlenseg, reszegseg vagy nemtorodomseg az oka. Hanem az hogy ezek a kutyak hihetetlenul ertelmesek es idonkent tuljarnak a naiv eszunkon. (aaa oda nem tud beugrani, becsuktam az ajtot, felakasztottam a szatyrot, le van fedve az edeny)