Reggeli séta

A reggel, 7 óra tájt mentünk egyet sétálni. Hármasban: PrezLee, Győző meg én. Elindultunk felfele a dombon, majd mentünk mentünk mendegéltünk míg el nem értük az oszlopot. Itt már készültem vissza fordulni, amikor megláttam az “ellenséget” a messzeségben, úgyhogy vártam egy ideig. Olyan kellemes volt az idő, hogy nem is nagyon jött, hogy siessek. Az ellenségek meg az egyik pásztor meg a kutyái. Aki minden reggel, kb ilyen időben meg a forrásra vízért és természetesen van vagy 5 kutyája, amelyek nem is hallgatnak rá, és ő sem törődik velük.  PrezLee-t két napja harapták meg, Győző azelőtt nem rég verekedett velük. Jelen esetben PrezLee is valamennyire hibás volt, ugyanis ahelyett, hogy a saját dolgai után nézett volna mint amúgy szokott, most úgy döntött, hogy közéjük megy. Általában ezt a műveletet Győző végzi, így elővigyázatosságból ő meg lett fogva. PrezLee annyira tipikusan nem verekedős, hogy apukámnak eszébe se jutott megkötni. Erre bumm… Na nem halálos, nem is vészes, de remélem egy nap PrezLee is kissé megtanul verekedni és helyre teszi ezeket a kis mocskokat… Mert az is baj, hogy azok “vadak”, kemény körülmények között nevelkedtek, PrezLee meg ugye nem volt ahol kijárja az élet iskoláját, és még mindig naivan hiszi, hogy mindig meg lehet úszni táncolással… illetve jobbra balra való libegéssel.

Tovább…