Megint csak mindennapi apróságok történnek. PrezLee kezd egyre szemtelenebb lenni Győzővel, valószínűleg valamelyik nap ismét kap a fejére. Győző kissé gyámoltalanabb helyből, de ha felmegy a cukra nem jó kikezdeni vele. És PrezLee hevesen provokálja, nem hagyja békén. Győző egyelőre békés borjúként tűr és inkább kikerüli mintsem konfliktusuk legyen. Természetesen eljön a nap amikor ismét rendeződnek a sorok, mert ez így szokott lenni: egy kb két havonta egyszer összehördülnek, ilyenkor jó ha van hidegvíz kéznél, az nagyon hatásos a szétválasztásukra.
Továbbá PrezLee rémesen heves, mint mindig, szerintem ez nem fog megváltozni már csak mikor megöregszik és elfelejti hova is rohan. Bár most sem igazán tudja, hogy hova rohan, csak rohan. Amikor sétálni indulunk még a cipőt se vettük fel, ő meg kirohan a kapuig, vissza, benéz, egészen hozzánk jön, megint elrohan és alig 5 perc öltözés alatt már remeg az izgalomtól, hogy na akkor mikor megyünk??? Mint valami igazi hülyegyerek 
… most? Nem most na de mikor? akkor most? Na meddig kell még várnom? Akkor ugye most megyünk? Na hopp hopp kirohan berohan, még nem vagytok kész? Elkésem a… nem tudom mit, gyertek, menjünk, megint 2 sor rohanás, ki be, vissza, közben nekimegy mindennek ami az útjába kerül, legyen az autó, mosógép, ajtó, ember vagy másik kutya. Zökken, nyekken szökken, nem lesz semmi baja, és le sem csillapodik. Tart mindez addig míg ki nem lépett a kapun. Természetesen időnként nagyszájúan vakkantani is kell, mert hogy is lehetne másképp.
