Koszorús fiú

Mna… amikor esküvőre kerül a sor egy gonddal kevesebbem van: nem koszorús lányok lesznek, hanem egy koszorús fiú, aki előszeretettel cipelné (vadászná) inkább a hosszú fátylat. Történt ugyanis, hogy a szobában levő ablakokra valami függönyt próbáltam illeszteni, afféle próba képen, amikor PrezLee észrevette a “rongyot” és levadászta. Természetesen kissé a fejemhez illesztettem, amolyan fél életre kiéltem minden efféle vágyamat, jót nevettünk PrezLee uraságon amint levadászta majd úgy döntöttem egyelőre nem rakok semmiféle függönyt. Elég a sötétítő, azzal nincs bajom.

Hja ha valakit érdekel, akkor bérbe is tudnám adni.. persze nem ingyen

Apróságok

Megint csak mindennapi apróságok történnek. PrezLee kezd egyre szemtelenebb lenni Győzővel, valószínűleg valamelyik nap ismét kap a fejére. Győző kissé gyámoltalanabb helyből, de ha felmegy a cukra nem jó kikezdeni vele. És PrezLee  hevesen provokálja, nem hagyja békén. Győző egyelőre békés borjúként tűr és inkább kikerüli mintsem konfliktusuk legyen. Természetesen eljön a nap amikor ismét rendeződnek a sorok, mert ez így szokott lenni: egy kb két havonta egyszer összehördülnek, ilyenkor jó ha van hidegvíz kéznél, az nagyon hatásos a szétválasztásukra.

Továbbá PrezLee rémesen heves, mint mindig, szerintem ez nem fog megváltozni már csak mikor megöregszik és elfelejti hova is rohan. Bár most sem igazán tudja, hogy hova rohan, csak rohan. Amikor sétálni indulunk még a cipőt se vettük fel, ő meg kirohan a kapuig, vissza, benéz, egészen hozzánk jön, megint elrohan és alig 5 perc öltözés alatt már remeg az izgalomtól, hogy na akkor mikor megyünk??? Mint valami igazi hülyegyerek … most? Nem most na de mikor? akkor most? Na meddig kell még várnom? Akkor ugye most megyünk?  Na hopp hopp kirohan berohan, még nem vagytok kész? Elkésem a… nem tudom mit, gyertek, menjünk, megint 2 sor rohanás, ki be, vissza, közben nekimegy mindennek ami az útjába kerül, legyen az autó, mosógép, ajtó, ember vagy másik kutya. Zökken, nyekken szökken, nem lesz semmi baja, és le sem csillapodik. Tart mindez addig míg ki nem lépett a kapun. Természetesen időnként nagyszájúan vakkantani is kell, mert hogy is lehetne másképp.

tovább…

The Right Companion: Doberman

ha nem látszik a video, itt egy link is

Mai séta

Érdekes volt a ma délutáni séta. Ebéd után kerekedtünk fel, és úgy volt a család megegyezve, hogy mi ketten megyünk a két kutyával balra, ők meg az öt kecskével jobbra.  El is indultunk, nem pont egyszerre, a kecskecsorda valamivel hamarabb ment ki a kapun. Míg húztuk az időt egy kicsit indulás előtt, a kecskék elindultak balra. Erre a két terelő kutya nagyon ügyesen visszaterelte őket. Közben mi is elindultunk, hívtuk a kutyákat, hogy menjük a mi irányunkba. Jöttek is, rohantak mint a veszett, majd észrevették, hogy a csapat nem egy irányba megy. Ekkor következett a jobbra balra rohanás. Végül Győző úgy döntött, hogy nem akar velünk jönni, és nem akart többet hozzánk rohanni. PrezLee persze jött.

Jön a hideg

Készülünk a hidegre kérem szépen… igaz, hogy tavalyi fotók ezek, na meg amikor a tavasszal elpakoltam a téli cuccokat a szekrényből jött ránk a szórakozás, de meg kell mondani egészen dögösen állnak a narancssárga cuccok PrezLeen!  Persze mindez csak a fotó kedvéért volt felvéve, miközben hevesen lett fegyelmezve, mivel le akarta szedni magáról. Nincs megszokva semmiféle ruhával, mert azt valahogy nagyon hát hogy is mondjam… sutának tartom. Nem öreg, nem beteg, ha fázik rohanjon. Na meg ráadásul télen amúgy sincs annyit kint mint nyáron. Szerintem egy egészséges kutya nem fázik meg attól, hogy félórát rohangál a hóban, ha utána van esélye átmelegedni.

további Doberman PrezLee Fotok

Csodálkozott :D

PrezLee ugye városi kutya. Vagyis eredetileg mi a város közepén lakunk ennek következtében amint felnőtt szájkosárral illetve pórázon közlekedtünk a városban. Meg is szokta, csak néha tiltakozott a szájkosár ellen. Mondjuk érthető is. Sikerült neki beszerezni, amolyan hám szerű, a fejére rakható szájkosarat, ezzel tud nyáron rendesen szuszogni, lihegni, illetve az emberek is megnyugodhatnak, hogy a “vérengző fenevad” nem jelent fenyegetést számukra.

Ezzel csak annyit, hogy amúgy sem jelent, no meg nem is vérengző fenevad, de sajnos az emberek fejében nagyon negatív kép él a dobermannokról. Azt is láttam, hogy ha rajta van a divájsz, az emberek is sokkal barátságosabbak vele szemben.

Visszatérve… mióta itt vagyunk, nem járunk ezzel a vacakkal a fején, mivel itt nem vagyunk városon. Még póráz sincs, PrezLee uraság megszokta, hogy csak az ajtón kell kimennie és máris szabad. Tegnap azonban el akartunk sétálni a boltba. Nem akartam szájkosarat tenni rá, mert teljesen felesleges, csak a pórázt. A baj az volt, hogy nincs itt a lánca, és csak a nyakán levő elég silány bőr nyakörv van. Na azzal meg nem mindig viselkedik rendesen (mert ő nincs elkényeztetve csak egy kicsit), így gondoltam előszedem ezt a szerkentyűt, mert amikor ez a fején van nagyon szépen jön mellettem, nem rángat, nem húz.

tovább…

Nem értem…

Mi jár olyankor a PrezLee fejében, amikor sétára indulunk és körülöttem hörögve ugrál meg ugat. Mint valami megkergült nikkel bolha szökken, körbe körbe, majd teszi magát, hogy a kezemet elkapja, de nem kapja el, tovaszökken, szalad 2 métert, visszaszalad, megint ugat, megint hörög… Közben persze, hol több hol kevesebb türelmem van ezzel a süket viselkedésével szemben. Ma történetesen egy rafiazsák volt a kezemben, ugyanis tormát szedni mentünk a közeli felszántott krumpli földre. Össze volt hajtva, azzal “védekeztem” vele szembe. Vagyis csaptam egyet a kuglijára… Persze ettől még jobban ugrabugrálhatnéka támadt, mivel hurrá jászunknak értelmezte. 

Ahogy elnézem PrezLee úrfi továbbra sem csillapodik és folynak a hatalmi harcok. Mert ez az kell legyen. Ugyanis ma nem engedtem ki a kapun, míg szépen le nem ült és mi ketten ki nem mentünk előtte. Ahogy ő is kiért azonnal belekezdett a bolondos táncába. Ha sokáig folytatja, azt hiszem egy vékony pálcát fogok beszerezni és egy ügyes suhintással jelezni fogom, hogy nagyon nem tetszik a viselkedése.

Féltékeny kis majom

Ez a PrezLee néha hihetetlen tud lenni. Ha a kedvesemnek netán eszébe jut megölelni az már kész “katasztrófa” . Az is baj, ha ugyanez nekem jut eszembe. PrezLee rögtön lereagálja és nem is a legbutább módon… hanem elkezd bújni meg simulni. Ha ketten testközelbe érünk, menten ott van ő a harmadik, kettőnk közé furakodik be, szinte vigyorog a kis feje, hogy “na nem tehetitek ezt velem, mert hisztis leszek”, és a kis süket tudja, hogy azonnal kap valami simogatást ő is. Amolyan ha nem csurran, cseppen alapon neki is jut.

Megvéd Kokó!

Tudtam én, hogy itt falun biztonságban érezhetem magam. Végül is három hatalmas kutyával az udvaron az ember azt hinné, hogy “senki nem mer ide bejönni”. Nos nem sokan vannak akik bemerészkednek “csak úgy”. Egy Doberman, egy szent bernáthegyi és egy “farkaskutya” védi a tanyát Az ismerősöket ugye nem bántják, ellenben az idegeneknek csúnyán ugatnak. Azok meg nem próbálkoznak bejönni. Csakhogy van nekünk egy bolond kakasunk. Kokó. Rá nem érvényes semmi szabály meg törvény és ő biza rendezi a dolgokat ahogy illik. A minap a szomszéd próbált bejönni az udvarra és a kakas mese nincs alapon neki szökött, letámadta. Persze igaza volt szegény madárnak, hiszen megengedte-e a szomszédnak valaki, hogy csak úgy besétáljon? Nem…

Elég a boldogságból!

Ma megint el kellett rohanjunk itthonról. Na jó, na… nem rohantunk, mert attól még elfárad az ember, de szépen beültünk a kocsiba és elmentünk. PrezLee itthon maradt természetesen. Ma az volt a kissé fura, hogy mindenki elment a házból. De nem sokat maradt egyedül a három eb, ugyanis a szüleim hamarosan hazaértek. Mielőtt elmentünk megsétáltattuk őket, Prezlee bent a lakásban, ne dideregjen a vékony bundájában, Győző és Balázs az udvaron. 

PrezLee amikor rájött, hogy itthon maradt a szokásos eszeveszett nyafogásba kezdett, de szerencsére ez csak pár percet tart, majd lecsillapodik és hallgat.

Az “elég a boldogságból” akkor hangzott el, ahogy hazaértünk. Persze amolyan viccesen hangzott el, hátha lecsillapodik és nem fog többet olyan hevesen örvendeni.