Ahogy közeledik a péntek egyre izgatottabb leszek, egyre jobban kezdek aggódni és elemezni a dolgokat. Persze tisztában vagyok, hogy a félelmeim nem reálisak, hanem csak bebeszélt hülyeségek, de hát most ez van… Tudtam, hogy ezek az érzések rám fognak törni, ahogy közeledik az időpont hogy hazahozzam a kis állatot. Újból nekifogtam a kutyás könyvek böngészésének, és most így utolsó percben minél többet olvasok annál inkább úgy érzem, hogy túl keveset tudok, hogy lesznek helyzetek amelyeket nem tudom hogyan reagáljak le, amelyekre nincs recept a könyvekbe.
Normális körülmények között mindezt kihívásnak tartom, és nem rettegek előre, de most ez a két nap ilyen lesz. Utána szépen elmúlik minden és alakulgatnak majd a dolgok szinte maguktól. Ilyen egyszerű az egész.
No de ma már szerda délután van, a holnapi nap eléggé tele lesz, munka meg intézni valók, és a csütörtöknek máris vége lesz. Pénteken meg már csak az utat kell kibírni, és máris ott leszünk a kiskutyánál.
