Lassú csendes várakozással telnek a napok. Ma csupa kíváncsiságból megnéztem, hogy mikor küldtem el a levelet. Pontosan 6 napja. Agyilag tisztában vagyok azzal, hogy semmi okom nincs az aggodalomra, de a lelkembe már egy kicsit kezdek toporogni és álldogálni egyik lábamról a másikra.
Közben valamikor réges régen (pár hónapja) megszereztem egy könyvet…Jan Fennell: Kutya pszichologia. Minden esetre nagyon érdekes könyv. Biztos, hogy lesznek dolgok amiket ki fogok próbálni. Valahogy úgy vagyok ezzel a könyvel (mint bármi mással), hogy 100% nem tudom elhinni, nem veszem az írásokat kész tényként, hanem mint egy másik lehetőséget. Mert ugye a kutyákra sincs 100% os recept. Egyik ilyen, másik olyan, egyiket keményebben kell megbüntetni ahhoz hogy hatásos legyen, a másikat elég csak csúnyán megnézni és máris meg van büntetve…
Érdekes, hogy az összes kutyáink közül a legkényesebb Cudar, a német dog volt. Neki elég volt csak erélyesebben rászólni ahhoz, hogy máris büntetve érezze magát. Aztán az én dobermanom igencsak lelkizős fajta volt… Ő kétszer kapott a fenekére, a nevelést soha nem felejtette el. Ezt el is mesélem… Nagyon is jól tudta mit jelent az állj parancs. De mikor akarta érteni, mikor nem. Ha sétáltunk akkor néha néha tette a süketet, és nem tudta felfogni, hogy állj az azt jelenti, hogy meg kell álljon. Történt aztán, hogy én biciklivel, ő szaladt mellettem. Komótosan haladtunk, de jött egy útkereszteződés. Az átkelés mindig úgy történt, hogy megálltunk, majd ha szabad volt a pálya folytattuk az utunkat. Egyik alkalommal szóltam neki, hogy állj, ő meg tette a süketet és lelépett a járdáról. Szerencsére nem volt autó a közelben, de nagyon megijedtem, és hirtelen kapott egyet a fenekére. Nagyon megszeppent ő is, én se akartam bántani de az ijedtségem nagyobb volt mindennél. Többet soha nem fordult elő, hogy lelépjen a járdáról mikor biciklivel mentünk. Ez az eset annyira a fejébe vésődött, hogy már szinte mondanom se kellett, hogy állj. Érdekes módón a szelektív hallás csak a biciklizés idejére gyógyult meg. Gyalogosan továbbra is néha hallotta a parancsot, néha nem.
