Vágott fül

Hát megeshet, hogy egyesek állatkinzónak tartanak, mert eldöntöm a kutya helyett aki ugye döntésképtelen, hogy rövid, vágott fület szeretnék neki, de attól függetlenül vágva lesz a fülecske. Sokat gondolkodtam amíg erre a döntésre jutottam, hiszen a másik kutyámnak hosszú füle volt, és úgy is szerettem. Akkor most mégis miért akarok kurtított fülű dobermant?

A válasz egyszerű… mikor ebbe a fajtába beleszerettem szinte minden doberman kutyának vágott füle volt. Akkoriban mégis úgy döntöttem, hogy az enyémnek maradjon hosszú. Nem volt kimondottan sok probléma a füle miatt, de azért akadtak… mert a lebegő hosszú füle néha beakadt, besebesedett és alig akart meggyógyulni. Ráadásul egy kicsit mamlaszabb lett az egész kutya kinézetre, olyan “nagyon szelíd vagyok” ábrázatú. Ezzel se lett volna semmi baj, de mindenki állandóan simogatni akarta.. mert jaj de édes.

Sokan jönnek azzal, hogy természetes formában kell hagyni az állatot… Ezzel egyet is értenék de akkor sajnos a tenyésztett kutya fajták 90%-nak meg kéne szüntetni a tenyésztését…. Mert véleményem szerint egyetlen hosszú fülű fajta sem természetes. Ha természetes lenne a hosszú logó fül akkor igazán természetes, vad állatok között is találkoznánk nagyon bájos logó fülű rókával, farkassal, lóval, oroszlánnal, és egyéb vadon élő, TERMÉSZETES állattal. Nem beszélek most itt az ember által tenyésztett fajtákról. Mert azok sajnos egyáltalán nem természetesek. Ezzel a nézőpontal kötelezni kéne minden kutyatartót, hogy hegyesítse a kutyák fülét és javítsa meg azt amit a tenyésztők elrontottak azért hogy jöhessenek egyesek és mondhassák jaj de egy cukorfalat aranyos baranyos kis kutyuli…

Nem is akarom elhinni…

Ma találtam egy ajánlatot, és nem is várakoztam többet. Gondoltam, hogy megpróbálom, lássuk mi lesz. Van barna doberman, láttam a fényképét is, és nagyon tetszik. Szép, erős kis állat, a színe is nagyon szép, alig várom, hogy személyesen is lássam. Most 5 hetesek, még nem elhozhatóak természetesen, de nem is kell nagyon sokat várni rá. Remélem minden rendben lesz körülötte és hamarosan itt lesz.

Időközben megkerült a név is, nagyon tetszik, de amíg nincs meg a kutya hozzá addig nem mondom el. Mindenesetre megvettem a hozzávaló domain nevet, ugyanis ez a blog ott fog folytatódni… hiszen ez a kutyátlan kutyás blog

Várakozás

Lassú csendes várakozással telnek a napok. Ma csupa kíváncsiságból megnéztem, hogy mikor küldtem el a levelet. Pontosan 6 napja. Agyilag tisztában vagyok azzal, hogy semmi okom nincs az aggodalomra, de a lelkembe már egy kicsit kezdek toporogni és álldogálni egyik lábamról a másikra.

Közben valamikor réges régen (pár hónapja) megszereztem egy könyvet…Jan Fennell: Kutya pszichologia. Minden esetre nagyon érdekes könyv. Biztos, hogy lesznek dolgok amiket ki fogok próbálni.  Valahogy úgy vagyok ezzel a könyvel (mint bármi mással), hogy 100% nem tudom elhinni, nem veszem az írásokat kész tényként, hanem mint egy másik lehetőséget. Mert ugye a kutyákra sincs 100% os recept. Egyik ilyen, másik olyan, egyiket keményebben kell megbüntetni ahhoz hogy hatásos legyen, a másikat elég csak csúnyán megnézni és máris meg van büntetve…

Érdekes, hogy az összes kutyáink közül a legkényesebb Cudar, a német dog volt. Neki elég volt csak erélyesebben rászólni ahhoz, hogy máris büntetve érezze magát. Aztán az én dobermanom igencsak lelkizős fajta volt… Ő kétszer kapott a fenekére, a nevelést soha nem felejtette el.  Ezt el is mesélem… Nagyon is jól tudta mit jelent az állj parancs. De mikor akarta érteni, mikor nem. Ha sétáltunk akkor néha néha tette a süketet, és nem tudta felfogni, hogy állj az azt jelenti, hogy meg kell álljon. Történt aztán, hogy én biciklivel, ő szaladt mellettem. Komótosan haladtunk, de jött egy útkereszteződés. Az átkelés mindig úgy történt, hogy megálltunk, majd ha szabad volt a pálya folytattuk az utunkat. Egyik alkalommal szóltam neki, hogy állj, ő meg tette a süketet és lelépett a járdáról. Szerencsére nem volt autó a közelben, de nagyon megijedtem, és hirtelen kapott egyet a fenekére. Nagyon megszeppent ő is, én se akartam bántani de az ijedtségem nagyobb volt mindennél. Többet soha nem fordult elő, hogy lelépjen a járdáról mikor biciklivel mentünk. Ez az eset annyira a fejébe vésődött, hogy már szinte mondanom se kellett, hogy állj. Érdekes módón a szelektív hallás csak a biciklizés idejére gyógyult meg. Gyalogosan továbbra is néha hallotta a parancsot, néha nem.