Megvan a barna Doberman kölyök!

Szombat reggelre értünk haza a kiskutyával. Hogy mennyire csalók a fotok

Nem a kiskutyával van baj, az gyönyörű, de a fotókon amelyek róla készültek sokkal nagyobbnak tűnik. Aztán már én is készítettem képeket róla, és azokon is hatalmasnak tűnik ha nincs amihez viszonyítani. Ez annyiból rossz, hogy kicsit picikének tűnt amikor először megláttam, mert ugye az én fejemben az a kép maradt meg róla amelyet láttam. De aztán hamar hozzászokott a szemem a valódi méreteihez.

Az első napokban annyi minden történt, hogy nem maradt időm írogatni, inkább a kutyával foglalkoztam.

Természetesen megvan a kutya neve is: PrezLee (kiejtése: prézli)

Először kissé furcsának tűnt, hogy így hívjam, de utána éreztem, hogy ez a név fog találni rá.  Kalandjai ezután a www.prezlee.com oldalon olvashatóak. Persze ez leginkább csak engem érdekel. Szeretném ha minden megmaradna a kölyökkorról, amely a kutyáknál általában a legkalandosabb, legmókásabb korszak. Akit érdekel az persze követheti.

Csütörtök-péntek

Ahogy közeledik a péntek egyre izgatottabb leszek, egyre jobban kezdek aggódni és elemezni a dolgokat. Persze tisztában vagyok, hogy a félelmeim nem reálisak, hanem csak bebeszélt hülyeségek, de hát most ez van… Tudtam, hogy ezek az érzések rám fognak törni, ahogy közeledik az időpont hogy hazahozzam a kis állatot. Újból nekifogtam a kutyás könyvek böngészésének, és most így utolsó percben minél többet olvasok annál inkább úgy érzem, hogy túl keveset tudok, hogy lesznek helyzetek amelyeket nem tudom hogyan reagáljak le, amelyekre nincs recept a könyvekbe.

Normális körülmények között mindezt kihívásnak tartom, és nem rettegek előre, de most ez a két nap ilyen lesz. Utána szépen elmúlik minden és alakulgatnak majd a dolgok szinte maguktól. Ilyen egyszerű az egész.

No de ma már szerda délután van, a holnapi nap eléggé tele lesz, munka meg intézni valók, és a csütörtöknek máris vége lesz. Pénteken meg már csak az utat kell kibírni, és máris ott leszünk a kiskutyánál.

Bosszant… nagyon bosszant

Olvasgatóm a helyi újságokat, weblapokat, ahol az emberek véleményeket nyilvánítanak bizonyos témákba. Szörnyű, hogy mennyi kutya ellenes negatív hozzászólás van. És az bosszant, hogy jó néhány esetben teljesen egyetértek a felháborodott emberekkel, és sajnálom, hogy nem tudom nekik megmagyarázni, hogy egy-két hülye miatt nem kell utálni minden kutyát.

Mert igazából ők nem is a kutyákra és kutya tulajdonosokra haragszanak, hanem a FELELŐTLEN kutya tulajdonosokra, és mivel nem csak egy-két ilyen példával találkoznak, hamarosan elkezdenek és általánosítanak. És egy idő után már nem csak azokra haragszanak akik nem szedik össze a kutya kakit, vagy a játszótéren sétáltatják a kutyájukat, hanem MINDEN kutyára, és kutyásra.

Szégyellje magát minden ilyen ember, aki ahelyett, hogy jó példát mutatna, és vállalna minden felelősséget ami egy kutya tartásával jár, még másokat is lejárat a világ előtt.

Elismerem, nem kellemes összeszedni a kutyaszart… DE MEG KELL TENNI. A csecsemőt is pelenkázni kell, az is nagyon büdös mégis mindenki megcsinálja…

Türelmetlenség…

Még nem fogott rajtam ki, hiszen alig egy hetet kell még várnom, ellenben a láz lassan de biztosan kezd napról napra érződni. Mához egy hétre hozom haza az ebet, és ahogy közeledik az elhozás ideje, egyre kezdek izgatott lenni. Kicsit elfelejtettem milyen a kölyök kutyával az élet, hiszen az enyém nagyon rég volt kicsi, és már több mint három éve nincs kutyám. Kicsit félek, hogy azt amit tudtam és meg tudtam tanítani neki, már elfelejtettem, néha meg azon rágom magam, hogy nem jut eszembe mi mindenre kell megtanítanom.

Ugye vannak az alap dolgok: ül, fekszik, pórázon való séta, lábhoz, ott marad, a tiltás, az étel el nem fogadása, aztán a mindenféle érdekes helyzet elé állítása még egészen kicsi korától, mint a hirtelen hangos zajok, az üvöltő kisgyerekek, a dudáló autók, ugató kutyák…. Ezekkel mind mind meg kell ismertetnem, hogy ne legyen neki soha sokkoló újdonság. De szerintem hamar eszembe fog jutni minden, talán még az is, amit a másik kutyával elrontottam…

Vágott fül

Hát megeshet, hogy egyesek állatkinzónak tartanak, mert eldöntöm a kutya helyett aki ugye döntésképtelen, hogy rövid, vágott fület szeretnék neki, de attól függetlenül vágva lesz a fülecske. Sokat gondolkodtam amíg erre a döntésre jutottam, hiszen a másik kutyámnak hosszú füle volt, és úgy is szerettem. Akkor most mégis miért akarok kurtított fülű dobermant?

A válasz egyszerű… mikor ebbe a fajtába beleszerettem szinte minden doberman kutyának vágott füle volt. Akkoriban mégis úgy döntöttem, hogy az enyémnek maradjon hosszú. Nem volt kimondottan sok probléma a füle miatt, de azért akadtak… mert a lebegő hosszú füle néha beakadt, besebesedett és alig akart meggyógyulni. Ráadásul egy kicsit mamlaszabb lett az egész kutya kinézetre, olyan “nagyon szelíd vagyok” ábrázatú. Ezzel se lett volna semmi baj, de mindenki állandóan simogatni akarta.. mert jaj de édes.

Sokan jönnek azzal, hogy természetes formában kell hagyni az állatot… Ezzel egyet is értenék de akkor sajnos a tenyésztett kutya fajták 90%-nak meg kéne szüntetni a tenyésztését…. Mert véleményem szerint egyetlen hosszú fülű fajta sem természetes. Ha természetes lenne a hosszú logó fül akkor igazán természetes, vad állatok között is találkoznánk nagyon bájos logó fülű rókával, farkassal, lóval, oroszlánnal, és egyéb vadon élő, TERMÉSZETES állattal. Nem beszélek most itt az ember által tenyésztett fajtákról. Mert azok sajnos egyáltalán nem természetesek. Ezzel a nézőpontal kötelezni kéne minden kutyatartót, hogy hegyesítse a kutyák fülét és javítsa meg azt amit a tenyésztők elrontottak azért hogy jöhessenek egyesek és mondhassák jaj de egy cukorfalat aranyos baranyos kis kutyuli…

Nem is akarom elhinni…

Ma találtam egy ajánlatot, és nem is várakoztam többet. Gondoltam, hogy megpróbálom, lássuk mi lesz. Van barna doberman, láttam a fényképét is, és nagyon tetszik. Szép, erős kis állat, a színe is nagyon szép, alig várom, hogy személyesen is lássam. Most 5 hetesek, még nem elhozhatóak természetesen, de nem is kell nagyon sokat várni rá. Remélem minden rendben lesz körülötte és hamarosan itt lesz.

Időközben megkerült a név is, nagyon tetszik, de amíg nincs meg a kutya hozzá addig nem mondom el. Mindenesetre megvettem a hozzávaló domain nevet, ugyanis ez a blog ott fog folytatódni… hiszen ez a kutyátlan kutyás blog

Várakozás

Lassú csendes várakozással telnek a napok. Ma csupa kíváncsiságból megnéztem, hogy mikor küldtem el a levelet. Pontosan 6 napja. Agyilag tisztában vagyok azzal, hogy semmi okom nincs az aggodalomra, de a lelkembe már egy kicsit kezdek toporogni és álldogálni egyik lábamról a másikra.

Közben valamikor réges régen (pár hónapja) megszereztem egy könyvet…Jan Fennell: Kutya pszichologia. Minden esetre nagyon érdekes könyv. Biztos, hogy lesznek dolgok amiket ki fogok próbálni.  Valahogy úgy vagyok ezzel a könyvel (mint bármi mással), hogy 100% nem tudom elhinni, nem veszem az írásokat kész tényként, hanem mint egy másik lehetőséget. Mert ugye a kutyákra sincs 100% os recept. Egyik ilyen, másik olyan, egyiket keményebben kell megbüntetni ahhoz hogy hatásos legyen, a másikat elég csak csúnyán megnézni és máris meg van büntetve…

Érdekes, hogy az összes kutyáink közül a legkényesebb Cudar, a német dog volt. Neki elég volt csak erélyesebben rászólni ahhoz, hogy máris büntetve érezze magát. Aztán az én dobermanom igencsak lelkizős fajta volt… Ő kétszer kapott a fenekére, a nevelést soha nem felejtette el.  Ezt el is mesélem… Nagyon is jól tudta mit jelent az állj parancs. De mikor akarta érteni, mikor nem. Ha sétáltunk akkor néha néha tette a süketet, és nem tudta felfogni, hogy állj az azt jelenti, hogy meg kell álljon. Történt aztán, hogy én biciklivel, ő szaladt mellettem. Komótosan haladtunk, de jött egy útkereszteződés. Az átkelés mindig úgy történt, hogy megálltunk, majd ha szabad volt a pálya folytattuk az utunkat. Egyik alkalommal szóltam neki, hogy állj, ő meg tette a süketet és lelépett a járdáról. Szerencsére nem volt autó a közelben, de nagyon megijedtem, és hirtelen kapott egyet a fenekére. Nagyon megszeppent ő is, én se akartam bántani de az ijedtségem nagyobb volt mindennél. Többet soha nem fordult elő, hogy lelépjen a járdáról mikor biciklivel mentünk. Ez az eset annyira a fejébe vésődött, hogy már szinte mondanom se kellett, hogy állj. Érdekes módón a szelektív hallás csak a biciklizés idejére gyógyult meg. Gyalogosan továbbra is néha hallotta a parancsot, néha nem.

Nem jött még válasz

Nemrég írtam egy doberman tenyésztőnek, akinek jelenleg vannak kölyök kutyái, de sajnos még nem jött válasz. Egyelőre nem aggodok, csak már nagyon várom a választ, ugyanis már több levelet váltottam velük, és eddig se voltak instant a válaszok… nem mindenki ül gép előtt reggeltől estig, úgyhogy még bőven van idő.

Időközben egyre másra jutnak eszembe azok a mindennapi örömök ami egy kölyök kutyával járnak. A boltban vásárlás közben megnézegettem a felhozatalt a kutyák macskák részlegen. Megfigyeltem milyen pórázok, nyakörvek vannak, de ugye venni nem fogok mindaddig amíg nincs meg a kiskutya. Nézelődtem kutyakaja után is… elképesztő, hogy a szupermarketek polcain kizárólag a reklámkampányai miatt híres kutyaételek kaphatók… pedigree, chappy meg ehhez hasonlóak. Semmi olyan ami nemcsak egy reklámügynökség érdemei miatt vált híressé. Eukanuba, Purina nem látható a polcokon. Valószínűleg az ára miatt sokkal kevesebben veszik, no meg sokan meg vannak gyöződve, hogy ha Pedigree-vel etetik a kutyát akkor minden jót megadnak neki. Na sebaj, vannak más helyek ahonnan beszerezhetőek a rendes és jó kutya kaják is. Ugyanis az etetést főleg amíg kölyök nem akarom a véletlenre bízni, hanem megadni mindent, hogy egy jól fejlett kutya legyen belőle.