Az uj evet a hegyekbe toltottuk (mint mindig), gyonyoru volt a hely, a hazban meleg volt, kint ho, napkozben meg jarkaltunk egyet. De tulajdonkeppen most nem is errol akarok irni. Hanem a hegyi kutyakrol. Azokrol a mindenfele fajtanak a keveredesebol osszejott kutyakrol, amelyek a legtobb esetben nem mondhatok “szepnek” fokent fajkutya kedvelo szemevel, de amelyek megalljak a helyuket a dermeszto hidegben vagy rekkento kanikulaban. Amelyek kapnak enni ha kapnak, s ha nem szereznek maguknak.
Most is a haz kore gyult elobb 2 kutya, amelyek talan oda tartoztak valamilyen szinten, majd meg egy, es meg egy, szepen lassan gyulekeztek. Mintha hirul adtak volna egymasnak hogy itt vannak valami emberek akik neha osztogatnak valami kajat.
Na lenyeg az, hogy ezek a kutyak messzemenoleg nem voltak nagyok vagy eppenseggel szepek, megis tudom csodalni oket. Meg se haragudtunk amiert elloptak jonehany kilo kolbaszt… A hibasak csakis mi voltunk, ok meg elegge elelmesek hogy kinyissak a pincet es osszeszedjek maguknak az etelt. 
Nem az elso alkalom hogy “diszes tarsasagunk” a veletlenek segitsegevel szinte betegre eteti (vagy etelhez segiti) ezeket a kutyakat! Es nem is mindig a fejetlenseg, reszegseg vagy nemtorodomseg az oka. Hanem az hogy ezek a kutyak hihetetlenul ertelmesek es idonkent tuljarnak a naiv eszunkon. (aaa oda nem tud beugrani, becsuktam az ajtot, felakasztottam a szatyrot, le van fedve az edeny)
Írta: yellowworld 
