Kutyam nehany eves volt mar, jolnevelt, joindulatu, baratsagos es egyaltan nem agressziv. Messzirol minden hozza nem erto szemu szakerto dobermannak latta, es ugye ez veszelyes faj… Setara indultunk a parkba (akkoriba meg nem volt tilos), meg a setanyon vagyunk, a kutya porazon, a messzire es mindenre figyelo szemeim bekapcsolva mikor szembe velunk feltunik egy kisunokajat setaltato nagymama.
Az unoka olyan 2-3 eves formaju, veszettul elindul a kutya fele. A tamadasat idoben eszreveszem es mivel utalom mar hogy ennyi tevhit van a kutyamrol es a dobikrol egyarant, igyekszem az ilyen helyzeteket a legjobb tudasom szerint ugy rendezni hogy egy kellemes elmeny maradjon mindenkiben.
Tudom hogy a kutyam eddig nem harapott meg senkit, gyerekekkel se volt gond, de jobb az elovigyazatossag, fokent egy ilyen akar hirtelen visitani is kepes csoppseggel. Meg messze vagyunk de mar reg raszolok a nyugis kutyara hogy szepen, lassan. Ahogy kozeledik a gyermek, lassitok, nyugisan megsimizom a kutya fejet, s elkerulendo minden felreertest, ovatosan ugy hogy a kutyanak fel sem tunik megfogom a pofijat. Kutyam halasan nez ram, simogatasnak es becezesnek veszi, a gyerek idokozben kb 2 meterre van tollunk, en beszelek a kutyahoz mintha ott se lenne a “tamado fergeteg”, o nyugodt es varjuk azt hogy hamarosan hozzank er.
Kozben a nagyi, aki eddig valamerre masfele nezhetett eszreveszi hogy unokaja mar reg nincs mellette, meglatja a “hatalmas” es “veszelyes” dögöt (ide kellettek az ekezetek) es mint akit fenekbe csipett egy darazs elkezd uvolteni es rohanni a gyerek utan. Erre a viselkedesre inkabb a gyerektol szamitottam, nem a nagyitol… A rohanas eredmenye, hogy felkapja a gyereket, aki mar nyujtotta a kezet a kutya fele, ordit es visit, majd elrohan vele… Maradt keseru szaj iz, es egyfajta gyulolet, sajnaltam a gyereket, mert latszott hogy eddig soha nem volt kellemetlen elmenye kutyakkal, nyitott volt es ezt a gyereket egy idegbajos nagymama tonkreteszi…
