Cudar, a feher-fekete nemet dog egy nagyon jolnevelt kutya volt. Talan kisse tulnevelet, olyan szempontbol hogy elso kutyakent a csaladban, “rovid porazra” volt fogva. Naponta 3x volt setaltatva, emberekkel baratsagos de mas kutyakkal nagyon harcias eb kerekedett belole. Namarmost ez nem volt a legjobb dolog, leven hogy a 70 kilojaval az ezelott mindjart 20 evvel a varos letezo kutyaallomanyat kepes volt a foldre leteperni es utanna megszaglaszni, vagy eppen harcolni is… Hogy a setak zokkenomentesek legyenek megis, egy osztonszeru figyelem alakult ki a csaladba, vagyis eppen abban a szemelyben aki a kutyaval kiment, hogy sokkal hamarabb eszrevettuk a kozeledo kutyakat mint o. Igy idoben ra lehetett szolni, es elkerulni a balhekat.
A szomszedsagban lakott egy rem rendes neni, egy oreg, talan mar akkor 14 eves fekete Cocker-el. A nenivel koszono viszonyba voltunk, ha kutya nelkul talalkoztunk egy par szora is meg-meg alltunk, az ilyen hogy teccik lenni tipusu beszelgetesek altalaban havonta egyszer-ketszer elhangzottak. Azonban valoszinuleg a nenit es kutyajat erhettek tamadasok. Mikor az utcan volt mind a ket kutya, es a neni eszrevett, mindig atment a masik oldalra, vagy ha tehette behuzodott valami kapu ala, nehogy valami baja legyen a cockerenek. Idovel persze ez nekunk is feltunt, es hogy lassa, tenyleg nem szandekozunk a nagy kutyaval megetetni a kicsit, igyekeztunk mi lepni hamarabb, esetleg atmenni a masik oldalra hogy zavartalanul folytathassa az utjat. Halas volt a neni, cserebe mar kutyasetaltatas kozben is mosolyogva bolintott vagy koszont vissza.
Bekesen eltuk a kutyas eletunket, mindaddig amig egy napon, en akkor valami 14 evesen vittem setalni a kutyat. El is mentunk, es jottunk visszafele, a kutya megkotve, epp erkezunk az utcasarok kozelebe, mikor bekovetkezett a “tragedia”. Mi az egyik felerol kozeledtunk a sarok fele, a neni a cockerrel a masik felol, senki sem sejtette hogy ott van az “ellenseg”, mert viccesen igy beceztuk oket. A ket kutya orra szinte erintette egymast a talalkozas kovetkezteben. Ez annyira sokkolta a dogot, hogy elfelejtette “normalis” viselkedeset, nem teperte le es tamadta le a kutyat, hanem csak epp rantott egyet rajtam s megszagolta a cockert… Mindket reszrol nagy volt az ijedtseg, a neni feltette a kutyajat en meg ugyancsak a neni kutyajat feltve a nagy kavarodasba a neni elesett, en is majd orra buktam, talan oda is vertem a terdem, de erre mar oszinten nem emlekszem.
Sikeresen felrehuztam a kutyat, bar mai napig is gondolkozom azon hogy ez hogy sikerult nekem, a neni is feltapaszkodott, majd bocsanat keres utan hazajottem. Nem telt el egy fel nap, mikor lattuk a nenit gipszelt kezzel… Nagy volt az ijedelem, de szerencsere a “baratsag” megmaradt. Edesanyam atment hozza, meglatogatta es megbeszeltek a dolgot. Szerencsere a neni is belatta hogy bar kisse nagy volt a kutya az akkori gyerek kezemhez, de a “talalkozas” egy szerencsetlen baleset volt csak, amit a keztoresen kivul mind megusztunk… Meg nehany evig folyt az egymas kerulgetese, mikor is oregsegeben elpusztult a fekete cocker, majd sajnalatos modon betegsegben a mienk is.
