Fel vagyok haborodva

Setalok az utcan, kutya nelkul, vagyis egy baratnommel es a kutyajaval. Bekesen bandukolunk, beszelgetunk, a kutya porazon, olyan melege van hogy alig bir lepegetni… Jon egy gyerekes apuka, tavol vannak, a gyerek nehany meterre van a kutyatol, szo sincs arrol hogy valamelyik kozeledne a masikhoz… Nem tud elmenni ugy mellettunk, hogy ne “tanitsa” a gyereket: vigyazz! MEGESZ!

Cudar esete a Cocker spaniellel

Cudar, a feher-fekete nemet dog egy nagyon jolnevelt kutya volt. Talan kisse tulnevelet, olyan szempontbol hogy elso kutyakent a csaladban, “rovid porazra” volt fogva. Naponta 3x volt setaltatva, emberekkel baratsagos de mas kutyakkal nagyon harcias eb kerekedett belole. Namarmost ez nem volt a legjobb dolog, leven hogy a 70 kilojaval az ezelott mindjart 20 evvel a varos letezo kutyaallomanyat kepes volt a foldre leteperni es utanna megszaglaszni, vagy eppen harcolni is… Hogy a setak zokkenomentesek legyenek megis, egy osztonszeru figyelem alakult ki a csaladba, vagyis eppen abban a szemelyben aki a kutyaval kiment, hogy sokkal hamarabb eszrevettuk a kozeledo kutyakat mint o. Igy idoben ra lehetett szolni, es elkerulni a balhekat.
A szomszedsagban lakott egy rem rendes neni, egy oreg, talan mar akkor 14 eves fekete Cocker-el.  A nenivel koszono viszonyba voltunk, ha kutya nelkul talalkoztunk egy par szora is meg-meg alltunk, az ilyen hogy teccik lenni tipusu beszelgetesek altalaban havonta egyszer-ketszer elhangzottak. Azonban valoszinuleg a nenit es kutyajat erhettek tamadasok. Mikor az utcan volt mind a ket kutya, es a neni eszrevett, mindig atment a masik oldalra, vagy ha tehette behuzodott valami kapu ala, nehogy valami baja legyen a cockerenek. Idovel persze ez nekunk is feltunt,  es hogy lassa, tenyleg nem szandekozunk a nagy kutyaval megetetni a kicsit, igyekeztunk mi lepni hamarabb, esetleg atmenni a masik oldalra hogy zavartalanul folytathassa az utjat.  Halas volt a neni, cserebe mar kutyasetaltatas kozben is mosolyogva bolintott vagy koszont vissza.

Bekesen eltuk a kutyas eletunket, mindaddig amig egy napon, en akkor valami 14 evesen vittem setalni a kutyat. El is mentunk, es jottunk visszafele, a kutya megkotve, epp erkezunk az utcasarok kozelebe, mikor bekovetkezett a “tragedia”. Mi az egyik felerol kozeledtunk a sarok fele, a neni a cockerrel a masik felol, senki sem sejtette hogy ott van az “ellenseg”, mert viccesen igy beceztuk oket. A ket kutya orra szinte erintette egymast a talalkozas kovetkezteben. Ez annyira sokkolta a dogot, hogy elfelejtette “normalis” viselkedeset, nem teperte le es tamadta le a kutyat, hanem csak epp rantott egyet rajtam s megszagolta a cockert… Mindket reszrol nagy volt az ijedtseg, a neni feltette a kutyajat en meg ugyancsak a neni kutyajat feltve a nagy kavarodasba a neni elesett, en is majd orra buktam, talan oda is vertem a terdem, de erre mar oszinten nem emlekszem.

Sikeresen felrehuztam a kutyat, bar mai napig is gondolkozom azon hogy ez hogy sikerult nekem, a neni is feltapaszkodott, majd bocsanat keres utan hazajottem. Nem telt el egy fel nap, mikor lattuk a nenit gipszelt kezzel… Nagy volt az ijedelem, de szerencsere a “baratsag” megmaradt. Edesanyam atment hozza, meglatogatta es megbeszeltek a dolgot. Szerencsere a neni is belatta hogy bar kisse nagy volt a kutya az akkori gyerek kezemhez, de a “talalkozas” egy szerencsetlen baleset volt csak, amit a keztoresen kivul mind megusztunk… Meg nehany evig folyt az egymas kerulgetese, mikor is oregsegeben elpusztult a fekete cocker, majd sajnalatos modon betegsegben a mienk is.

A nyakatokra fog ugrani!

Edesapam csaladjaban soha nem volt kutya, ezert nehez volt megyozni ot edesanyamnak hogy a kutya az nem esz meg senkit, es nem fog senkinek a nyakara sem ugrani. Elso kutyank, a nemet dog elegge szigoruan volt nevelve, amit edesapam reszerol 100% megertek. Egynehanyszor ki is kapott, mert erossen felt attol hogy a 70 kg folotti kutya netan kart tesz valakibe. Becsuletere valjek, soha komoly problema nem szarmazott, csupan egy kutyas neninek tort el a keze a dog miatt, de ez mas sztory. Kozben felnottem, mar nagyon vagytam egy “sajat” kutyara es a kutyafajtak kozott keresgelve minduntalan visszatertem a dobermanokhoz. Minden akkoriban fellelheto irast, leirast, es egyeb szoveges formatumu informaciot elolvasta a fajtarol, s nekem csak doberman kellett. Hogy nem az lett belolle, hanem egy dobira hasonlito kutya az megint mashova tartozik.

Valami 4-5 honapos volt,  mikor rokonlatogatas volt nalunk. A nagybatyam mikor meglatta elfeheredett, es egesz latogatas alatt nem hangoztatott egyebet, csak hogy a nyakunkra fog ugrani, meg fog enni, eletveszelyes, es hogy is engedhetik meg a szuleim hogy ilyen verengzo kutyam legyen… Hat megengedtek es halas vagyok a szuleimnek ezert. Es 11 eve alatt nehany kutyaverekedesen kivul nem volt mas konfliktusunk…

A nagybatyam eloiteleteit soha nem tudtam eltorolni, remelem a kovetkezo kutyam legalabb megmorogja…

Kutya, kisgyerek es nagymama…

Kutyam nehany eves volt mar, jolnevelt, joindulatu, baratsagos es egyaltan nem agressziv. Messzirol minden hozza nem erto szemu szakerto dobermannak latta, es ugye ez veszelyes faj… Setara indultunk a parkba (akkoriba meg nem volt tilos), meg a setanyon vagyunk, a kutya porazon, a messzire es mindenre figyelo szemeim bekapcsolva mikor szembe velunk feltunik egy kisunokajat setaltato nagymama.

Az unoka olyan 2-3 eves formaju, veszettul elindul a kutya fele.  A tamadasat idoben eszreveszem es mivel utalom mar hogy ennyi tevhit van a kutyamrol es a dobikrol egyarant, igyekszem az ilyen helyzeteket a legjobb tudasom szerint ugy rendezni hogy egy kellemes elmeny maradjon mindenkiben.

Tudom hogy a kutyam eddig nem harapott meg senkit, gyerekekkel se volt gond, de jobb az elovigyazatossag, fokent egy ilyen akar hirtelen visitani is kepes csoppseggel. Meg messze vagyunk de mar reg raszolok a nyugis kutyara hogy szepen, lassan. Ahogy kozeledik a gyermek, lassitok, nyugisan megsimizom a kutya fejet, s elkerulendo minden felreertest, ovatosan ugy hogy a kutyanak fel sem tunik megfogom a pofijat. Kutyam halasan nez ram, simogatasnak es becezesnek veszi, a gyerek idokozben kb 2 meterre van tollunk, en beszelek a kutyahoz mintha ott se lenne a “tamado fergeteg”, o nyugodt es varjuk azt hogy hamarosan hozzank er.

Kozben a nagyi, aki eddig valamerre masfele nezhetett eszreveszi hogy unokaja mar reg nincs mellette, meglatja a “hatalmas” es “veszelyes” dögöt (ide kellettek az ekezetek) es mint akit fenekbe csipett egy darazs elkezd uvolteni es rohanni a gyerek utan. Erre a viselkedesre inkabb a gyerektol szamitottam, nem a nagyitol… A rohanas eredmenye, hogy felkapja a gyereket, aki mar nyujtotta a kezet a kutya fele, ordit es visit, majd elrohan vele… Maradt keseru szaj iz, es egyfajta gyulolet, sajnaltam a gyereket, mert latszott  hogy eddig soha nem volt kellemetlen elmenye kutyakkal, nyitott volt es ezt a gyereket egy idegbajos nagymama tonkreteszi…